|
|
 A tanév utolsó előtti hetében, május 29. és június 1. között már kilencedik
alkalommal szerveztük meg erdei iskolai programunkat 5. évfolyamos tanulóink
számára. A helyszín most már visszatérően Balatonakali, részint a
Balaton-felvidék sajátos természeti és kulturális környezete miatt, részint a
szálláshely kedvező adottságai miatt. Szervezési szempontból nagy előny, hogy a
táborhely teljes egészében a rendelkezésünkre áll, minden létesítményt, így a
konyhát is használhatjuk. Nem követelmény tehát, hogy szervezett módon
étkeztessük a tanulókat, kiváló lehetőségünk van arra, hogy diákjaink a
pedagógusok útmutatása alapján maguk gondoskodjanak étkezéseikről.
Az erdei iskolában az érvényes tanterv egyes
területeit természetes környezetben oktatjuk a diákoknak, különös hangsúlyt
helyezve a kiscsoportos foglalkozásokra, a mérésekre, megfigyelésekre és az önálló
ismeretszerzésre. Célunk, hogy természeti környezetben, a megszokottól eltérő
tevékenységek szervezésével, a hagyományos iskola tantárgyi rendszerét átlépve
integrált, megfigyelésekre, tapasztalatokra és együttműködésre épülő
ismereteket nyújtsunk tanulóinknak. A Balaton-felvidékkel kapcsolatos
ismereteket középpontba állítva célunk az volt, hogy összefüggéseket fedeztessünk
fel, alkotásokat, produktumokat hozzunk létre, folyamatosan alakítva diákjaink
szemléletét a környezettudatos magatartás irányába. Programunk megvalósítása
során legfontosabb alaptevékenységeink a szocializációs képességfejlesztés, az
integrált esztétikai alapozás és gyakorlás, a környezet- és természetismeret,
valamint a természetjárás, a turisztika és a környezetvédelem. 6 db 13-14 főből
álló csoportban, forgószínpadszerű tevékenység folyt 6 területen:
természetismeret, hon- és népismeret, magyar irodalom, turisztikai ismeretek,
háztartási ismeretek, ének-zene. A foglalkozások közötti szabad időben a gyerekek
naplót vezettek, verset írtak, készülődtek az esténként a tábortűz mellett
sorra kerülő bemutatókra.
 Aktuális ötödikes évfolyamunk kiválóan vizsgázott. Vidám, életrevaló
társaságot ismertünk meg bennük, ritkán kellett személyes tekintélyét latba
vetni a pedagógusoknak. Az esetek többségében a felmerült problémákon,
nehézségeken maguk lettek úrrá a gyerekek. Nagyon várták a tanév megkoronázását
jelentő júniusi napokat, de megérte a várakozást a sok-sok népszerű program.
Kiválóan sikerült a számháború, a közös bográcsos főzés, a tábortűz, az
éjszakai túra és a bátorság próba, de szerették a focimeccseket, a biliárdozást
és a gitáros énekléseket is. A tihanyi gyalogtúra a kisvonatozással megspékelve
csak hab volt a tortán. Szerencsére az időjárás is kedvezően alakult, bár a
strandolás szóba sem kerülhetett.
Összességében csodálatos napokat töltöttünk együtt,
jobban megismertük társainkat, és közelebb került egymáshoz tanár s diák. Az új
ismeretek mellett a legfontosabb az élményszerzés volt. Mindenkinek lesz mire
visszaemlékeznie az előtte álló tanévben.
Vissza az elejére
|
|
A BÖRZSÖNYBEN
 Ki hinné, hogy a Gárdonyi-iskola országos
szinten is egyedül álló vándortáborozási hagyományai még tartogathatnak
meglepetéseket? 2007 nyarán mégis váratlan dolog történt: a Börzsönybe
szerveztünk kilenc napos kiruccanást, oda, ahol 14 éve nem járt csoportunk a
nehéz megközelíthetőség és a régi, nem mindenben pozitív emlékek miatt. Nem
volt egyszerű az útvonal megtervezése és a szálláshelyek kiválasztása, de
megérte a fáradságot, mert igazán élménydús napokat tölthettünk el egy olyan
környezetben, amelynek a főváros közelsége ellenére - vagy tán éppen ezért(?)
sikerült megőriznie sajátos vonásait. Gondolná azt valaki, hogy a mai
Magyarországon van példa arra, hogy valahol kisvasutat építenek? Nos, a
Börzsönyben még ilyen is van, igaz olyan is, hogy a régi, alámosott kisvasúti
útvonalat nem újítják fel.
A négy felnőtt kísérőnek is
erőt adott a 33 résztvevő gyerek, hiszen annak ellenére, hogy majd mindenki
kezdő vándoros volt közülük, mégis segítőkész, udvarias viselkedés jellemezte
őket. Büszkék lehettünk rájuk a helyismereti vetélkedőn, amikor kapcsolatot
kellett teremteni a falusiakkal, de a gyalogtúrákon is kiválóan helytálltak,
elég csak a Nagy Hideg-hegyen keresztül vezető jelentős szintkülönbséget
legyőző turista utat említeni.
Jövünk még, Börzsöny!
Bázishelyeink:
1. Hont:
motel, faházak, Ifjúsági- és turistaszálló
2. Kemence: faházak,
Szalamandra Üdülőházak
3. Kisinóc:
faház, Turistaház
4. Kismaros:
kőépület, Börzsönyligeti tábor
A FELVIDÉKEN
 Terveink szerint a jövőben, ha egy jól
összeszokott vándortáboros csapat végzős, nyolcadikos életkorba lép, akkor az
előző évek megkoronázásaként mindig a Szlovák Paradicsomba szervezünk számukra
tábort. 2007 nyarán ezt a jónak tűnő ötletet valósítottuk meg, amikor az előző
év után ismét a határon túli, felvidéki turista-központot céloztuk meg
tanítványainkkal. Az előkészítés lényegesen egyszerűbb volt, a fellelhető
csodák viszont változatlanok maradtak. Megunhatatlan és leírhatatlan a
látnivalók gazdagsága. A hegyekkel, erdőkkel, folyókkal, patakokkal és
vízesésekkel tarkított táj igazi varázsát a kalandtúrák adják: láncos
kapaszkodók, függőhidak, mászás, kapaszkodás, egyensúlyozás mindenfelé. Ilyen
környezetben egy kicsit mindenki kihívásnak érzi a túrázást, fegyelmezett
társaságunk viszont gond és probléma nélkül élvezte az eltöltött napokat.
Praktikusan ezúttal is két
bázishellyel és autóbuszos kirándulásokkal tarkítva szerveztük meg
programjainkat. Első táborhelyünkről a Hernád-áttörés 17 kilométeres szakaszát
és annak környékét barangoltuk be. Egyik ámulatból a másikba estünk, csak kapkodtuk
a fejünket. A négy túranap igazi kaland, komoly erőpróba volt mindannyiunk
számára. Második táborhelyünkön változtattunk: Dedinkyben, egy víztározó
partján találtunk otthonra, festői kilátással a tóra és a hegyekre, kellemesen
berendezett szobákkal. A Dedinkyből induló kirándulások a természet adta
élményeket kulturális élményekkel egészítették ki: a Dobsinai jégbarlang és a
Betléri kastély környékén már gyakran lehetett magyar szavakat hallani az arra
járó turistáktól, illetve őslakosoktól.
 A szálláshelyekről csak felsőfokban
nyilatkozhatunk, és a vendégszeretettel is meg voltunk elégedve. Ez volt az
első olyan vándortáborunk, ahová még hálózsákot sem kellett vinnünk, mert
ágyneműben alhattunk mindenütt. Nomád táborokhoz szokott régi vándorosok számára
ez azért elképzelhetetlen volt.
Hiába, változnak az idők és
az igények!
Bázishelyeink:
1. Hrabusice - Podlesok: faházak ifjúsági
táborban
2. Dedinky: faház a víztározónál, a
Geravy tövében
Vissza az elejére
|
|
 Szabadidős programjaink közül a sítáborozás az egyik, ahol szinte
észrevétlenül alakul ki és mélyül el az iskola és a szülői ház kapcsolata.
Táborainkba sok tanulónkat kíséri el valamelyik hozzátartozója. Szülő és gyerek
együtt tanulja meg a síelés fortélyait, közös élményeket, emlékeket szereznek,
és ehhez közvetve az iskola biztosítja számukra a hátteret. Az így kialakuló
helyzet jó a szülőnek és a pedagógusnak, hiszen mindegyikük egy számára új
környezetben látja viszont a gyermeket. A szülő tulajdonképpen itt találkozik
közvetlenül azzal, hogy milyen a csemetéje iskolai körülmények között: hogyan
viszonyul a társakhoz, mennyire figyel a tanári magyarázatokra a pályán, betartja-e
az előírásokat a szálláshelyen, stb. A tanár ugyanakkor önkéntelenül is
megfigyelheti a tanítvány viselkedését családi kapcsolataiban: mennyire
tiszteli a szülőt, mennyire hallgat a szavára, más személyiségjegyei
dominálnak-e a családon belül, mint az iskolában.
2007 tele egész Európában rendkívüli
helyzetet teremtett. A globális felmelegedés még a hegyekben is közvetlenül
éreztette hatását, hiszen hó hiányában néhány sípályát meg sem nyitottak. Végig
aggódva figyeltük az időjárás-jelentést, de szerencsére megoldódott a problémánk.
Annabergi táborunk idején egész
Ausztria szenvedett a kevés hó miatt, nekünk mégis sikerült kiváló
körülményeket találnunk a Hochkaron. Reggelente várt ugyan bennünket egy
órácska buszozás, viszont remek videókat tekinthettünk meg az úton, ha éppen
felriadtunk a reggeli utáni szunyókálásból.
 Hochrindlre is úgy emlékezhetünk vissza az idén, hogy táborozásunk
utolsó napjával véget is ért a síszezon, hiszen másnap bezárták a pályát az olvadó
hó miatt. Való igaz, bizonyos szakaszokon az idén legfeljebb gyepsível lehetett
volna keresztülcsúszni.
A síeléshez egyértelműen kedvezőtlen
időjárás ellenére elmondható, hogy rekordot döntöttünk: soha ennyi embert nem
táboroztattunk, mint 2007-ben. Bízunk a hasonló folytatásban és reménykedünk a
méteres hóban!
Vissza az elejére
|
|
Megítélésünk szerint az idei nyár vízválasztó lesz a
vízitúrák 8 éves történetében. Hosszú idő után végre úgy alakult az időjárás,
hogy sikerült a teljes tervezett programot megvalósítani: Rajkától Győrig
verőfényes napsütésben, 40 fokos hőmérséklet mellett forgattuk a lapátokat. Nem
hátráltatott bennünket eső, szél, hirtelen jött lehűlés, így tökéletesen
sikerült minden túránk, és már most várjuk a jövő nyári folytatást.
A 100 kilométeres evezés a Szigetközben, a Mosoni-Duna
ragyogóan karbantartott vízi útvonalán igazán maradandó élményt nyújtott
gyereknek, szülőnek egyaránt. A kellemes, olcsó kikapcsolódás remekül
összehozza a családokat, hiszen ilyenkor szó szerint mindenki egy hajóban evez.
Csak egymásra számíthatnak, a gyereknek is ki kell vennie a részét a munkából,
másként nem halad előre a kenu. Ugyanakkor szükség van az összhangra és a
többiek bíztatására is. Mindez persze nemcsak a vízen van így, hanem a parton
is: gondoljunk csak a hajók cipelésére vagy a sátorállítás, matracpumpálás
kezdeti megpróbáltatásaira.
 A szálláshelyek Rajka, Halászi, Kimle és Dunaszentpál gondozott kempingjeiben
voltak. Ételeink kiválóan
sikerültek, szinte ma is érezzük a bográcsban, marhalábszárból készült gulyásleves,
a babgulyás és a vízitúrás módra készített lencsefőzelék illatát. Ilyen
kalóriák mellett a távolság is gyorsabban fogy, ráadásul egyre több kikötőben
várnak bennünket az ismerősök, rokonok kisebb-nagyobb táplálék kiegészítőkkel:
dinnye, kakaós kalács, halászlé, ecetes hal.
Nagy találmány még, és az idei nyár hozadéka a
mentőmellényes csorgás. Végezhető mindez hajóból beugorva, vagy akár hosszú
felfelé gyaloglást követően vízbe ereszkedve. Imádtuk még a szándékos
borulásokat és a kimlei vízi hintát is. Egyszóval jó volt, de nagyon!
Vissza az elejére
|
|
Hagyományos
szabadidős programunk a havi rendszerességgel kiírt hétvégi túrák sorozata.
Egyszerű gyalogtúrákon kívül szerveztünk már gyalogos teljesítménytúrákat,
kerékpár-, sí- és szánkótúrákat is. Útjainkon gyakran kísérték el csapatunkat
szülők és kisebb-nagyobb testvérek is. Számtalan volt gárdonyis diákunk is
visszajár közénk egy-egy ilyen alkalommal. Programjainkat gyakran fűszerezzük
tűzrakással, szalonnasütéssel, számháborúzással. A teljesség igénye nélkül íme
néhány túra útvonala, ahol gyakran megfordultunk:
§
Bakonyi
gyalogtúra: Vinye – Koris-hegy kilátó (30 km)
§ Szigetközi
kerékpártúra: Győr – Lipót – Halászi (2 nap,80 km)
§
Gerecse-hegység –
gyalogtúra: Tatabánya – Agostyán (arborétum) – Tata (20 km)
§
Ság-hegy,
természetvédelmi körzet – gyalogtúra: Celldömölk – Ság-hegy (10 km)
§
Soproni-hegység –
szánkótúra: Sopron – Lővérek (15
km)
§
Bakonyi
szánkótúra: Vinye – Porva (8 km)
§
Sokorói-dombság –
teljesítménytúra: Ménfőcsanak - Nyúl (30 km– 6 és fél óra)
§
Kőszegi-hegység –
gyalogtúra: Kőszeg – Hét forrás (15
km)
§
Hanság –
gyalogtúra: Bősárkány – Kócsagvár (20 km)
§
Pilis hegység –
gyalogtúra: Dömös – Rám-szakadék (20
km)
§
Vértes-hegység -
gyalogtúra: Mór – Csókakő (16
km)
§
Alacsony-Tátra –
síhétvége: Chopok
Vissza az elejére
|
|
Copyright (c) 2006 Gárdonyi. Minden jog fenntartva.
|
|
